Az üdülés és a közlekedés összefüggései a magyarországi belföldi utazások esetén

1. A turizmus fogalma, lényege, értelmezése

A turizmus legújabb, a Turizmus Világszervezete (World Tourism Organization) által 1989-ben elfogadott definíciója szerint turizmusnak tekinthető minden, az ember állandó életvitelén és munkarendjén kívüli helyváltoztatás és az ehhez tartozó szolgáltatási háttér.

Más megfogalmazásban a mindennapi életvitelen túli összes tevékenység, mely legfeljebb egy évig tartó kiszakadást jelent az állandó környezetből. Az utazás célja lehet: szabadidő eltöltése, vagy üzleti cél, vagy egyéb.

A turizmus egy olyan összetett, komplex jelenség, melynek lényege a helyváltoztatás, hiszen az emberek a lakóhelyükről máshova utaznak el azért, hogy ott motivációjuknak megfelelően különféle szolgáltatásokat vegyenek igénybe.

A turisztikai kínálat alapelemei:

- Attrakció vagy vonzerő, amiért az emberek elutaznak, amit meg szeretnének ismerni,
- Szálláshely,
- Vendéglátás,
- Megközelíthetőség, azaz közlekedés,
- Általános infrastruktúra,
- Utazási irodai szolgáltatások,
- Egyéb szolgáltatások,
- Humán tényezők.

A felsorolt alapelemek mindegyike fontos, de a turisztikai termék fajtájától függ, hogy melyekre van ezek közül szükség. Az attrakció, a közlekedési lehetőség (az odajutás lehetősége) azonban bármilyen termékről legyen is szó, gyakorlatilag nélkülözhetetlenek. Ha nincs miért elutazni, és nincs mivel odajutni, nem jöhet létre a túrizmus.

2. A közlekedés és turizmus összefüggései

A turizmus fejlődéstörténete bizonyítja, hogy a közlekedés kiemelt szerepet játszik az utazásokban. Azon túl, hogy közlekedés nélkül nincs turizmus, hiszen a turizmus definíciója szerint az maga a helyváltoztatás, a közlekedési eszközök fejlődése egyre újabb és újabb turisztikai formák, szolgáltatások, „termékek” kialakítását tette lehetővé.

Így a vasúti közlekedés megjelenése a XIX. Század első felében az emberek számára még nagyobb szabadságot biztosított, megteremtette a mozgékonyságra való képességet. Hozzájárult az egyéni turisztikai formák elterjedéséhez. Ez a hatása természetesen a XX. Század második felétől még hatványozottabban érvényesült, mivel akkorra vált világszerte a mindennapi élet részévé.

A vasút a közlekedésben a tömegességet, a személygépkocsi a mozgékonyságot, a repülőgép pedig a gyorsaságot teremtette meg. Ezáltal szintén újabb utazási motivációk, szolgáltatások kialakulását biztosította.

A közlekedés és a turizmus kapcsolata annyira szoros, fejlődéstörténetük oly sok ponton kapcsolódik egymáshoz, hogy ez az egymásrautaltság számos jelenségben megfigyelhető.

Az angol nyelvű szakirodalom a turizmus vizsgálatakor a „Travel and Tourism” kifejezést használja, mintegy utalva magára az eljutásra és felkeresett helyen való ott tartózkodásra.

Ez az összekapcsolódás tükröződhet a turizmus irányító szervezeti rendszerében is: Spanyolországban például a Turisztikai és Közlekedési Minisztérium irányítja a turizmust, de Magyarországon is volt erre példa az 50-es években. (Voltaképpen napjainkban is hasonló a helyzet, hiszen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a turizmus legmagasabb szintű állami irányító szervezete.)

3.Az üdülés mint turisztikai termék

A keresleti oldalról vizsgálva a jelenséget elmondható, hogy a turizmus feltételrendszerét a szabadidő, a szabadon felhasználható (diszkrecionális) jövedelem és a motiváció adja. Az egyes desztinációk és az egyes turisztikai szolgáltatáscsomagok közti választásban, azaz a turisták döntéshozatalában e három elemnek van meghatározó szerepe.

Ugyanakkor a diszkrecionális jövedelem nemcsak turisztikai szolgáltatások vásárlására használható fel, hanem egyéb termékek vásárlására is (fogyasztási cikkek, más szabadidős szolgáltatások), sőt, megtakarításokat is lehet belőle képezni. Következésképpen a diszkrecionális jövedelem tényleges felhasználása attól függ, a felhasználó számára mekkora „hasznot” jelentenek az egyes variánsok.

Amennyiben a turisztikai szolgáltatásokat mérlegeli a potenciális utazó, azt dönti el, arányában van-e a turizmusban való részvétel költsége az elérhető haszonnal, élménnyel. A turizmus költségei között a szállás és a közlekedés költsége a meghatározó, ezek alkotják a turisták kiadásának legnagyobb tételeit. Belföldi turizmus esetén az előzőkön kívül az étkezési kiadások is jelentős arányt képviselnek.

Az üdülés kapcsán egy komplex termékcsoport vásárlására kerül sor. A motiváció fő célja a szabadidő (általában a főszabadság) kellemes eltöltése, a pihenés, a kikapcsolódás, relaxáció. Ugyanakkor a fő motívum mellett szerepet kapnak azok a kiegészítő tevékenységek, melyek más összefüggésben önálló turisztikai terméket alkotnak: pl. kirándulás, városlátogatás, fürdő, gyógyfürdő igénybe vétele, rokonlátogatás, sporttevékenység, kulturális eseményben való részvétel.

A kereseti tendenciák azt mutatják, hogy a turisták utazásaik során egyre nagyobb arányban keresik az aktív időtöltés lehetőségeit, következésképpen az üdülések is egyre inkább aktív kikapcsolódásnak és nem passzív időtöltésnek számítanak.

4.A magyar lakosság utazási szokásai

A magyar lakosság utazási szokásait az utóbbi években többször is vizsgálták. 1997-ben a Magyar Turizmus Rt. megbízásából Phare-program keretében a Szonda Ipsos készített piackutatást, majd 2000-ben ismét elemezték a magyarok belföldi és külföldi utazásainak jellemzőit.

Mindkét vizsgálat foglalkozott a belföldi utazások sajátosságaival, kiemelten kezelte a legfontosabb motivációkat –többek között az üdülést-, vizsgálta az utazások során végzett egyéb tevékenységeket.
Az 1997-ben készített Szonda Ipsos piackutatás családokat és egyéneket kérdezett meg utazási szokásairól.